A hatodik osztály. Csak két éve volt, mégis milyen távolinak tűnik! Akkor még hihetetlenül sokan voltunk a mostani 11-es osztálylétszámhoz képest. Kapaszkodjatok meg: 17-en!
 Ez egy igazán emlékezetes osztálykirándulás volt, mert Ildikó néninek hála, egy exkluzív luxushajón tölthettünk 4 csodás napot! Kiváltságunk teljes tudatában vettük birtokba a Neszmély nevű antik gőzöst és kényelmesen elszállásultuk magunkat a személyzet kabinjaiban. Nagyon viccesnek találtuk, hogy a szobánk felett "Fűtők", "Matrózok" ill. "Szakácsok" feliratok lógtak. A szakácsmesterségbe bele is kóstoltunk, mi készítettünk magunknak ebédet, sőt, egy másik osztályt is meghívtunk! A menü gulyás volt és lángos. Természetesen mindenki nagyon elégedett volt az eredménnyel. Ha diákként megbuknánk, még elmehetünk kuktáknak:D
 Részt vettünk egy falusi olimpián, ami egyszerűen fergeteges volt! Mindenki remekül szórakozott. A következő "sportágakban" mértük össze az erőnket: szögverés, Toldi-féle szálfatartás, íjászat, talicskázás, stb.
 Jártunk a Duna partjára, ahol egykori osztálytársunk, Marci mindenkit megtanított kacsázni és sokat fociztunk az erre kijelölt pályán. A kevésbé érettek még a játszóteret is szívesen látogatták:D
 Egyik nap pedig még tutajoztunk is! Mindenki kapott egy csinos, rikító narancsszínű mentőmellényt és lapátot. Eleinte gondok voltak, hogy merre kell evezni, de hamar belejöttünk, hála a kapitánynak. Legyűrtük a sodrást és kissé elázva meg kimerülten, de diadalittasan tértünk vissza a kabinjainkba. 
 Akadt egy kis kellemetlenségünk a vízzel, ami tudományosan kifejezve kénes volt, mi viszont csak annyit fogtunk fel, hogy záptojásszagú! Ez jó pár emberkenk okot adott arra, hogy elsumákolja a füdrést, amin utólag csak nevetünk. A záptojásízű teát viszont talán sose fogják kiheverni azon gyerekek ízlelőbimbói, akik megkóstolták és így páratlan kulináris élményben lett - akaratlanul - részük.
 Esténkét összegyűltünk a szalonban és közös játékokkal(szkanderezés, kártyázás, birkózás) ütöttük el az időt. Házit is kaptunk jócskán, amit nagy unalmunkban töltögethettünk... csapatokban persze, hogy valami jó is legyen benne.
 Felejthetetlen élmény volt, talán a legjobb az összes osztálykirándulás közül. Ezúton is köszönjük Ildikó néninek és Ádám bácsinak, akik olykor fegyelmeztek minket, de sosem ok nélkül...

 Pataki Patricia