A fiú megmondta a magáét, hogy ők bizony nem rendeltek pizzát! Biztos rosszul hallották, vagy valaki tréfálni akart! De a pizzafutár nem hagyta magát... Szemei elvörösödtek, szemfogai megnyúltak, és lassan elkezdett sápadni az arca... Végül megszólalt:
-Hát ha nem akartok fizetni, akkor nem kell... De akkor megkóstolom a véredet!
-Háháhá, engem te ne ilyesztegess! Nem dőlök be neked! Nem is léteznek vámpírok!
-Hitetlen halandó! Most megbánod! Tiszteletlen magaviseleted egy gróffal szemben halállal büntetendő! Te most meghalsz!
Amint e szavak elhagyták a száját, hatalmasat ütött a fiú mellkasába, ami roppant egy hangosat, majd nekicsapódott a falnak. A vakolat csak úgy hullott, és a képek leestek a falról... A szerencsétlen srác feltápászkodott, és meglátta a pizzát! Eszébe jutott a hagyma... Azonnal odafutott, de a vámpír észrevette, és nagy meglepetésére, nem csinált semmit... A fiú hozzávágta az első pizzát, amit még a vámpír hozott fel... A vérszívó szörnyeteg mátrix módra hajolt hátra, és elkerülte a sikeresen a hagymazáport. Ám amikor felállt, a srác fejbetalálta. És ekkor, a vámpír furcsa hangokat adott ki magából! Sikolyszerű üvöltés rázta meg a szobát. A vámpír teljes erejéből röhögött... A fiú elcsodálkozott, mire a vámpír felvilágosította:
-Ostoba halandó... Mindenféle meséknek bedőltök, és azt hiszitek hogy olyan "okosak" vagytok! De nem baj, hisz ez a mi előnyünket szolgálja. Egy nap meglásd átvesszuk az uralmat a szánalmas kis civilizációtok felett, persze te ezt már nem éleheted meg... Vedd szivességnek...
-Ti sohasem fogtok hatalomra törni! Soha!!!
A fiú kiszaladt a terszra, és várt. A vámpír viszont közeledett, és csak jött és jött. A fiú felnézett az égre, és magában motyogott:
-Istenem, bocsáss meg, megígértem, többet nem teszem, de most muszály!
Hirtelen előbújt a telihold a felhők mögül... A fiú szeme zöld lett, és elkezdett szőrösödni, és izmosodni. Szaglása élesebb lett, és ekkor felnyüszített, mint valami eb. A srác farkasemberré változott. A vámpír nagyon megdöbbent, és csak nézett, ám a srác kihasználta a helyzetet, és hatalmas fogaival megharapta a vámpír karját. A vámpír üvöltött, és előrántotta a kis kését, majd hamar beledöfte a farkasba. A srác nyüszített, és egy hatalmas öklöst adott a vérszívónak, amitől kirepült az egyik metszőfoga. A harc kegyetlen volt. Végül a farkasember állt jobb helyzetben. A vámpír összerogyva tápászkodott, mindenhol vérel, durva sebekkel. A srác egy utolsó csapás akart mérni a vámpírra, de az odébb gurult, és a kését az elájult lány nyakához szegezte. Ezek után fenyegetőzött:
-Ha közelebb jössz, a lány meghal! Láttam hogy sokat jelent neked. Ne is mentegetőzz!
-Ostoba! Nem teheted meg!
-Ugyan miért? Jól nézd meg, mert lehet most látod utoljára!
-Hahaha... Milyen szánalmas vagy! Ha zt mondom nem teszed meg, nem is fogod megtenni!
-Majd pont te mondod meg!
-Nézd csak meg jobban... A vállán a tetoválást... Nem ismerős?
A vámpír meglátta a foltot a lány vállán, és menten megdermedt, és kiejtette a kést a kezéből. Végül dadogni kezdett:
-Ne-ne-nem le-het! Ő-ő-ő a Ki-kiválasztott!
-Bizony te kis pondró! Ő az! Ha megölöd, örök átok lesz a jutalmad, és minden halandó, farkasember és vámpír üldözni fog! És amint elkapnak, nem a pokolba jutsz, óóóó nem... Az apocalipszis kerekébe leszel bezárva, mindörökké, hol leírhatatlan kínok gyötörnek majd, az idők végezetéig! Vedd megtiszteltetésnek, hogy ÉN magam küldelek a pokolba! Rohadt vámpír!
És ekkor a fiú kitörte a vérszívő kezét, és a kést a nyakába szúrta. A vámpír lassan földre esett, és az egész szobát piros, vakító fény töltötte be. A fiú ismét gyerek lett, de a szoba nem épp olyan volt, mint előzőleg. A vérfoltok ott maradtak. A fiú odament a vámpír foghoz, és feltűzte egy nyakláncra, majd számolni kezdett:
-25,26,27,28,29,30! Ezaz, ő a harmincadik! Háhááá! Most már visszatérhetek a klánomhoz! Most már nem szürke farkas leszek, hanem fehér farkas!
-Micsoda?!
Szólalt meg a lány, aki épp akkor ébredt fel. A fiú elvörösödött, majd tette a dolgát, azaz elkezdett hazudni...
-Tudod, megmondtam a pizzafutárnak a magáét, és sajnos kajacsatába torkollott a dolog... És a szoba, tiszta paradicsomszósz lett... Sajnálom... Majd összetakarítom...
-És a pizzafutárral mi lett?
-Hát keményen elbántam vele! 30-szor arcon találtam! Bizony! Aztán sírva rohant haza! Velem nem tud újat húzni, egy tucaz pizzafutár sem!
-Én hősöm! Na gyere, még nem fejeztünk be valamit...
És a lány igen furcsán nézett a fiúra...
-Ohhh... Khömmm... Tudod, nagyon elfáradtam... Meg be ütöttem a karomat is, meg a lábamat is, meg...
-Csak nem szűz vagy? Nem kell félni!
-Micsoda?! Neeem NEEEM! Félreértettél! Csak tudod, kicsit ronda lett a hálószoba, és az ágy tiszta hagyma szagú...
-Jól van, na! Értem én... Akkor majd máshol...
-Mit szólnál a holnaphoz, nagyon kimerültem!
-Rendben van... Pedig már nagyon beleéltem magam...
A fiú szomorúan lépett ki a szobából, és elment... A lány is igen csalódottan ment vissza, és elaludt a kanapén... A fiú azonban a következő utcában azonnal kapcsolatba lépett a klánvezetővel, és jelentett:
-Megvan a 30 fog, teljesítettem a küldetést... És ez nem minden! Megtaláltam a kiválasztottat!
---} Piros lámpás ház {--- (Ha érted... XD |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
