A múzeumban megnézhettünk egy Petőfi Sándor személyes tárgyait és egy hozzá kapcsolódó emlékeket folvonultató kiállítást és meghallgathattuk Petőfi életrajzát, ami a többségnek valószínűleg nem hatott újdonságként...
Nyomtathattunk még azal a nyomdával, amivel a Landerer nyomdában 1848. március 15-én kinyomtatták a 12 pontot. Dani tudott a legnehezebben elszakadni a múzeumtól, úgyhogy kénytelenek voltunk 5 percen keresztül várni rá.
Ádám bácsival az élen többen is kritizálták a Petőfi-szobor testtartását illetve méretét... khmm... ami kissé életszerűtlen volt... de hát, ez van. Azért ott hagytunk 2 szál gerberát(igen, kettőt, mivel Ildikó néni a suliban felejtette a miénket, úgyhogy gyorsan vett egy másikat, az eredetit meg Eleonóra néni hozta magával, na meg a 8.asokkal).